3. fejezet

Ittasan

- Szia Matt! Ma épp ráérek, ha még áll a randi, akkor hívj vissza! - Miután álmatlanul töltöttem egy éjszakát, elhatároztam, hogy nem fogok hátat fordítani a problémáimnak. (történetesen a probléma neve Lucas Blake volt.) Egyszerűen csak úgy akartam gondolni az egészre, mintha meg sem történt volna a tegnapi ügy... meg az azelőtti.... Miután rendbe tettem a hajamat, és fel öltöztem lerobogtam a konyhába. Apu öt perccel később ért le, mint én.

- Veled meg mi történt? - kérdezte, miközben átnéztem a forgatókönyvet.

- Mi történt volna? - kérdeztem vidáman.

- Tegnap alig tudtalak kirángatni a szobádból, most meg... - ráhagytam. Nem akartam magyarázkodni, csak egy gondtalan napot szerettem volna, bár legbelül mégis féltem, hogy milyen lesz találkozni Lucassal. De ez csak egy bizonyos pontig zavart. Felálltam, és puszit nyomtam az arcára.

- Mehetünk? - úgy álltam az ajtóban, mint egy kutya aki arra vár, hogy végre megsétáltassák. Csak nálam nem póráz volt, hanem egy mázsás forgatókönyv.

- Akartam szólni... - kezdte apu, és betett két szelet kenyeret a pirítóba. - Ma csak én megyek be, mert Phillel meg csináljuk a végleges forgatókönyvet. - magyarázta két korty kávé között.

- Akkor a színészekkel mi lesz? - kérdeztem, és letettem az asztalra a könyvet.

- Van egy szabadnapjuk. A premier úgyis 1-jén lesz. - leültem a fotel sarkára, és elgondolkodva malmoztam az ujjaimmal. Valami furcsa érzés kerített a hatalmába. Egyrészről örültem, hogy nem kellett találkoznom Lucassal... másrészről tudtam, hogy ha halogatva lesz a vele való találkozás, csak még kellemetlenebb lesz őt újra látni. Megráztam a fejemet, mintha a gondolatokat akartam volna kiűzni belőle. Nem tudom miféle kapcsolat lehetett köztem, és Mr. Bunkó között. Számára biztosan nem jelentettem ekkora fejfájást, mint ő nekem. Felsóhajtottam. Akkor meg mi a fenéért csókolt meg?

- Akkor én megyek! - addig törtem a fejemet ezen, hogy észre se vettem, hogy közben apu már meg is reggelizett.

- Oké, szia! - adtam a kezébe a könyvet. Apu egy darabig tétovázott, majd miután kinyitotta az ajtót, még visszafordult.

- Olyan furcsa vagy mostanában... mi történt? - kérdezte aggodalmasan. Nem beszélhettem neki Lucasról. Elvégre az apám volt, és nem mellesleg férfi is. Újból felsóhajtottam.

- Női dolgok!

Matt kb. 11 felé csöngetett be hozzánk. Lerobogtam a lépcsőn, s amint ajtót nyitottam, felkapott és megcsókolt. Furcsa érzés volt, és egyrészről még csalódott is voltam... az ő csókja olyan "földhöz ragadt" volt. Eddig fel sem tűnt, mert más fiúkkal még sosem csókolóztam. De egyből el tudtam dönteni, mert Lucas csókjától, még vagy fél óráig "öntudatlan" állapotban voltam.

- Szia! - mosolygott rám, és puszit nyomott az orromra. Valamiért bűntudatom támadt vele szemben... talán azért mert elcsattant életem eddigi legjobb csókja... de nem vele.

- Remélem nincs programod mára! - tett le, és becsukta az ajtót.

- Miért? - kérdeztem tétován.

- Emlékszel? Békülős randi? - nem, teljesen elfelejtettem. Egy normális kapcsolatban a lány tartana mindent észben.

- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk sátorozni a tó mellé. - magyarázta ügyet sem véve arra, hogy szünet nélkül bámultam rá a csodálkozástól. Azt hittem, hogy hanyagolni fogja ezt a témát... de úgy tűnt, hogy ez alól nem volt kibúvó. Mindenképpen le akart velem feküdni. Elvégre ő úgy tudta, hogy már nem vagyok szűz.

- Jól hangzik. - válaszoltam sután. Nem akartam, hogy lássa a félelmemet.

- Akkor délután átugorhatnánk hozzánk, a sátorért! - teljesen nyugodtan, és természetesen beszélt. Csak bólintottam, és elmentem, hogy lehúzzak egy adag félelmet a vécén...

Matt a szüleivel, és húgával, Taraval élt egy kertes házban. Olyan fehérre mázolt kerítésük volt, amilyet én kislány koromban képzeltem el az álomházam mellé. A szülei nem olyan lányt képzeltek el Matt mellé, mint én. Ezt az első találkozásunkkor meg is mondták. Bár már 6 éves korom óta ismertem Mattet és családját. Taraval egész jóba voltunk. Elég bolondos lány volt, és megszállott rocker, de nagyon csíptem őt.

- Ferrah! Rég láttalak! - pont Matt szobája előtt találkoztunk.

- Szia! - Legutóbb rövid vállig érő haja volt kék csíkokkal... most hosszú, mell alá érő korom fekete hajában piros csíkok díszelegtek. Hosszúkásabbá tette az arcát, viszont ellensúlyozta alacsony termetét. Pedig Tara egy évvel volt fiatalabb nálam.

- Tetszik az új hajad! - mosolyogtam.

- Ugye, hogy jobb így? Felvarrattam, és a szobám is...

- Tara, ne tartsd fel a vendégünket! - Matt anyja lépett elő a fürdőszobából. Mint mindig, kifogástalan külseje volt. Az egész családban csak neki volt kék szeme, a többieknek mind olyan barna volt, mint Mattnek. Halvány rózsaszín ruhát viselt, és szőke haja rendezett kontyba volt összefogva. Körmei túlzottan hosszúak, és fehérek voltak.

- Jó napot, Mrs. Slein! - mosolyogtam erőltetetten. Mindig is megvetettem őt, amiért ő is megvetett engem. Ennek ellenére mindketten erőltetett mosollyal meredtünk egymásra.

- Örülök, hogy újra láthatlak, Ferrah! Hallom, sátorozni mentek! Hová is? - kérdezte kimérten.

- Azt Matt nem mondta el. Meglepetés lesz.

- Hát igen, Matt egy igazi angyal! - mosolygott nagyképűen. Ha tudta volna, hogy mire is készült az ő angyali fiacskája.

- Anya, hagyd abba az áradozást! - lépett elő Matt a szobájából, kezében két nagy hálózsákkal. Rögtön mellém ballagott, mert tudta, hogy minket nem szabad egy szobában hagyni.

- Induljunk Ferrah! - mosolygott zavartan.

- Oké.

- Jó szórakozást nektek! - ezt már csak félvállról vetette oda nekünk, miközben bement Tarahoz, aki időközben bevonult a "barlangjába". Felsóhajtottam mikor becsukódott az ajtó. Matt puszit nyomott az arcomra.

- Na, gyere!

Az út kb. tizenöt perc volt vonattal. Két hátizsákot vittünk, és egy nagyobb kézi táskát amiben a sátor volt. A vonaton írtam egy sms- t apunak, hogy csak másnap érek haza. Szerencsére az eső nyomai már eltűntek. A nap hét ágra sütött. Útközben felismertem az utat, és rögtön tudtam, hogy melyik tó felé tartottunk. A hegy lábánál húzódott. Kisebb koromban gyakran jártunk ide apával horgászni. Gyönyörű hely volt. Amíg Matt elment tűzifáért, addig én leültem a tópartra. A levegő kellemesen langyos volt. Jól kellett volna éreznem magamat, de mégis tele voltam kételyekkel.

Kezdett melegem lenni, így felhúztam a nadrágom szárát, és belelógattam a vízbe. A tó vize kellőképpen lehűtött. Hátradőltem a puha pázsitra, és lehunytam a szemeimet. Nem fogok a mai estén rágódni!- határoztam el.

Arra eszméltem föl, hogy Matt a vállamat simogatta.

- Ébresztő Csipkerózsika! - felpattantam.

- Elaludtam! - jelentettem ki kétségbeesetten. A sátor már fel volt állítva, és a tűz is égett. Máskor még órákig gyönyörködtem volna a naplementében, de ezúttal teljesen sokkolt.

- Miért nem ébresztettél fel? - kérdeztem kicsit hisztisen.

- Olyan mélyen aludtál, hogy nem akartalak felébreszteni! - Ránéztem a telefonomra. Fél hét volt. Megint görcsbe rándult a gyomrom. Arra gondolva, hogy egy sátorban fogunk éjszakázni, elöntött a pánik érzet.

- Mi a baj? Még mindig haragszol rám? - kérdezte Matt, és megfogta a kezemet.

- Nem haragszom. - mondtam nyugodtságot álcázva, de legbelül ordítottam.

- Akkor jó. - motyogta, és finom csókot lehelt ajkaimra. Aztán felállt. Nem értettem, hogy mit akart ezzel.

- Éhes vagy? - kérdezte vidáman.

- Egy kicsit.

- Hoztam mályva cukrot, és süthetünk szalonnát is! - mondta miközben a táskájában turkált. Bántott a lelkiismeret, hogy én semmit se szerveztem az egész randin.

Miután megvacsoráztunk, még beszélgettünk egy kicsit a tűznél. Matt mesélt valamit Tararól, hogy milyen szekta tagja lett. Néha felnevetett. Én alig figyeltem rá, végig az járt a fejemben, hogy maradjunk a sátoron kívül.

- És, mit csináltál az utóbbi napokban? - kérdezte érdeklődve. Még csak meg sem említettem neki a színházat.

- Apu megkért, hogy segítsek neki a forgatókönyvben, úgyhogy nyári munkaként ott fogok írni, és finomítani a jeleneteken. - magyaráztam.

- És tetszik? - kérdezte. A lángok vörösesre festették barna haját. Arca idegennek tűnt a tűz fényében.

- Eddig nem volt éppen a legjobb mert... - én hülye, nem említhettem meg neki, hogy egy vadidegen fiú megcsókolt.

- ... vagy tízszer néztem végig egymás után ugyanazt a darabot. - vágtam rá gyorsan. Ez volt a második hazugságom felé...

- Biztos unalmas lehetett! - mintha a gondolatai teljesen máshol jártak volna. Kezdtem újra kínosan érezni magamat. Már nyolc óra lehetett. Még nem volt teljesen sötét, de a tisztás szélén magasodó fák mögé már nem lehetett belátni.

Aztán Matt közelebb ült hozzám, mire én reflexből felpattantam.

- Mindjárt jövök! - hadartam.

- Hova mész? - kiabálta utánam, miután elindultam a fák irányába.

- Ki kell mennem! - vágtam rá.

Nem tudtam, hogy merre megyek. Csak mentem a saját fejem után. Egy tüskés bokor felhasította a vállamon a bőrt, de nem igazán érdekelt. Sokkal nagyobb volt a félelmem, hogy Matt rá fog jönni, hogy hazudtam neki a szüzességemmel kapcsolatban. Végül meg kellett állnom, mert már nem láttam magam mögött az erdőt keretező fákat, se a tűz fényét. Nem hiányzott, hogy eltévedjek. Nekidőltem egy fának, és az eget fürkésztem. Mit kellett volna tennem? Talán nem kellett volna bele mennem a sátorozásba. Visszatartottam egy bőgési rohamot. Nem szabad örökké bujkálnom a problémáim elől! Emlékeztettem magamat. Ezzel a gondolattal indultam el a sátor irányába. Még égett a tűz. Matt még mindig ott ült.

- Minden rendben? Sápadtnak tűnsz. - Kérdezte mikor mellé ültem.

- Jól vagyok! - mosolyogtam szárazon, és, hogy idegességemben ne babráljak az ujjaimmal összefontam karjaimat a térdemen.

- Ha bármi gondod van, nekem elmondhatod! - közelebb hajolt, és megcsókolt. Válaszolni akartam, de egyszerűen nem tudtam. A szívem a torkomban dobogott, és nem mertem moccanni. A karjaim vaskapocsként fonódtak össze a térdeimen.

- Ferrah. - suttogta a fülembe. Rögtön tudtam, hogy mit akart. Magyarul azt akarta mondani, hogy -Kívánlak, vagy Légy az enyém!- de ő az ilyesmikhez nem rendelkezett elég fantáziával. Egyre gyakrabban törtek rám a pánik rohamok. A nyakamat kezdte csókolgatni, és karjaimat a vállára helyezte. Végig az járt a fejemben, hogy mi lesz ha rájön. Talán leplezni tudnám a fájdalmamat...

Lehúzta a cipzárt a melegítőmön. Heves csókokkal illette kulcscsontomat. De engem még mindig nem ragadott el a hév. Sőt inkább úgy éreztem magamat, mint egy tál kocsonya. Féltem, hogy nem fog óvatoskodni engem illetően...

Aztán eszembe jutott a reggeli fogadalmam, és Lucas mondata.... Nem futhattam el a problémáim elől! Furcsa érzés volt, miközben Matt próbált kihámozni a ruháimból, Lucas jutott eszembe. Szégyelltem magamat érte. De igaza volt velem kapcsolatban. Függtem másoktól, és elfutottam a problémáim elől. Abban a pillanatban, mintha áramütés ért volna. Ellöktem magamtól Mattet.

- Mi a baj? - kérdezte, és az átlagosnál is szaporábban vette a levegőt. Tétováztam. A melegítőm a földön hevert. A pólóm a hasamig volt felhúzva.

- Én erre még nem vagyok készen. - suttogtam.

- Már miért ne lennél, hiszen már máskor is volt részed ilyesmiben! - újból megcsókolt, de én nem viszonoztam. Csak ellöktem. Illetve ellöktem volna ha engedi. Ez már kezdett átmenni az ő élvezetébe... és nem a mi élvezetünkbe.

- Matt, engedj el! - tiltakoztam a heves csókok közepette. De ő meg se hallotta. Kezeimet a hátam mögé szorította. Ez már tényleg több volt a soknál! Beleharaptam az alsó ajkába, mire felszisszent.

- A francba Ferrah, megvesztél?! - kérdezte, és ujjait az ajkaihoz érintette, hogy megbizonyosodjon róla, hogy vérzik e. Nem válaszoltam. Csak felálltam, és elindultam az állomás felé.

- Mos meg hova mész? Gyere vissza! - kiabálta utánam.

- Hagyj békén! - kiabáltam vissza. Egy pillanatra hátra néztem, és láttam, hogy felállt, majd futni kezdett. Megint pánikba estem, és én is futásnak eredtem.

- Állj már meg! Sajnálom, oké?! - alig hallottam, mert a gombóctól a torkomban egyre sűrűbben, és hangosabban vettem a levegőt. Egyre gyorsabban futottam. Nem éreztem fáradtságot, csak menteni akartam magamat. Fogalmam sem volt, hogy mióta futottam, de végül megpillantottam az állomás fényeit. Hátra néztem, de Matt már nem volt mögöttem. Azért még futottam tovább. A vonat kb. 10 perc késéssel futott be. Nem vettem jegyet. Már nem érdekelt, hogyha leszállít a kalauz, csak jó messze legyen a barátomtól.

Egy üres fülkébe ültem le, és bámultam kifelé az ablakon. Csak fekete elmosódott pacákat láttam. Vagy azért mert annyira gyorsan ment a vonat, vagy mert a könnyek elvakítottak.

Szerencsémre nem jött kalauz, így megúsztam az átszállást, és tizenöt perc alatt a városba értem. De mikor leszálltam, fogalmam sem volt, hogy merre menjek. Nem akartam hazamenni, mert apu még jelenetet rendezett volna Mattel... és Matt szüleivel... és velem is. Csak céltalanul bolyongtam a városban. Mindenki sietett hazafelé, csak a hajléktalanok ültek nyugodtan a járda szélén.

Meg persze én ballagtam csiga tempóban, és végig az aszfaltot bámultam. Aztán csak úgy gondolomra betértem az egyik bárba, és leültem a pulthoz. Ha belegondolok semmi se járt a fejemben. Csak egy kiüresedett héj voltam.

- Mit kérsz kisanyám? - kérdezte a pultos. Tudtam, hogy nem fog kiszolgálni, mert még nem voltam tizennyolc, de azért tettem egy próbát.

- Egy üveg sört kérek! - mondtam az enyémtől teljesen idegen hangon. A pultos vizsgált egy darabig.

- Máris hozom! - és már elő is vett a polcról egy üveg sört, majd kibontotta, és egy alátét kíséretében elém csúsztatta...

Fogalmam sem volt, hogy mennyit ihattam, de kezdett jó kedvem lenni, és kezdtem feléledni.

- Hé, kislány! Nincs kedved egy kicsit táncolni velünk? - kérdezte egy húsz év körüli férfi. Nem válaszoltam, csak lepattantam a székről, és elkezdtem teljes önkívületemben mozogni a zenére. A pasas biztosan csípte, mert bekapcsolódott, majd a haverja is csatlakozott. Még sosem táncoltam ilyen kihívóan senki előtt...

Még sosem voltam részeg...

- Nem akarsz feljönni hozzánk? - kérdezte túlkiabálva a zenét a fickó. A másik biztosan tudta, hogy mi lehetett a kérdés, mert próbált egy erotikusabb mosollyal válaszolni a tekintetemre. Amilyen részeg voltam, nem volt ellenvetésem... bár valami legbelül még próbált visszatartani, de akkor magasról tojtam rá. Csak nagyokat vigyorogva követtem őket a kijárat felé. Aztán valami keménynek ütközött a fejem. Könnyedén felborultam, mivel még önmagamban is alig tudtam a lábamon megállni. Mögöttem páran röhögni kezdtek rajtam. A mutatványom miatt egy kisebb rés keletkezett a tömegtengerben.

- Ferrah? - ahogy felültem, forgott velem a világ, így nem álltam föl, de felnézve még így részegen is felismertem a zöld szempárt.

- Mit csinálsz te itt? - kérdezte Lucas leguggolva elém.

- Hát bulizok! - mondtam a kelleténél is hangosabban. Lucas egy darabig gondolkozott.

- Na, állj fel, haza viszlek! - mondta egy sóhaj kíséretében. Megpróbáltam felállni, de elkezdtem előre borulni, és újból a földön kötöttem volna ki, ha Lucas meg nem fog. Röhögni kezdtem. Nem zavartattam magamat. Kényelmesen neki dőltem.

- Hé, haver! A lány velünk van! - fordultak vissza a "kísérőim". Lucas ügyet sem vetve rájuk, kisétált velem a bárból. A langyos levegő belekapott a hajamba, és kellemesen simogatta a forró arcomat.

- Ferrah, figyelj rám! - fordított magával szembe Lucas. - Hol laksz? - kérdezte, és kicsit lehajolt, hogy szemünk egy vonalba kerüljön. Mintha egy gyenge elméjűvel beszélt volna.

- Nem vihetsz haza! - válaszoltam hisztisen.

- Miért nem?

- Mert apu kiakadna! - mondtam már durcásan. Lucas felsóhajtott.

- Az a te dolgod, de muszáj haza menned! Itt nem maradhatsz! - válaszolta nyugodtan.

- Márpedig én nem megyek haza! - hisztiztem.

- A szüleid mit fognak szólni, hogy nem értél haza időben?

- Tudják, hogy holnap érek haza! - válaszoltam dacosan. - Nem megyek haza! - morogtam újra. Lucas felsóhajtott, majd kézen fogott és maga után vonszolt a buszmegállóba.

- Mondtam, hogy nem megyek haza! - tiltakoztam tovább, de nem foglalkozott velem. A busz pár perc múlva meg is érkezett, és le is ültünk hátra. Homlokomat az ablaknak támasztottam. Jól esett a hideg. Meg se szólaltunk egész úton.

Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de egyszer csak Lucas újra megfogta a kezemet, és segített felállni, majd leszálltunk a buszról. Egész úton úgy fogta a kezemet, akár egy pórázt. Ha nem lettem volna részeg, ezen ki is akadtam volna, de valamiért jól esett, hogy valaki vigyázott rám.

Csak akkor tűnt fel, hogy nem is hazafelé megyünk, mikor felfelé lifteztünk Lucas lakása felé. A harmadikon lakott. Mikor kiléptünk a liftből, egy hűvös lépcsőházba értünk. Lucas könnyedén előkapta a lakáskulcsot, és kinyitotta az ajtót, majd beengedett. Kicsi lakás volt, de egész barátságos.

- Ülj le! - utasított, mikor a kanapéja mellé értünk. Engedelmesen úgy tettem, ahogy parancsolta. Elkezdett turkálni az egyik szekrénybe.

- Ugye nem tervezel semmit? - kérdeztem álmatagon.

- Mire célzol? - hallottam a hangján, hogy mosolyog. Nagyon jól tudta, hogy mire célzok, de szerette tovább húzni a dolgokat.

- Tudod te azt nagyon jól! Semmi spontán csók, vagy... - Elhallgattam , és hátradőltem a kanapén. A plafont bámultam. Így annyira nem forgott velem a világ.

- Ma szembe fordultam a problémáimmal, és a lakásodon kötöttem ki... - motyogtam. Nem láttam Lucas reagcióját, túl fáradt voltam ahhoz, hogy felemeljem a fejemet. Végül rászántam magamat. Lucas engem nézett. Az arcán mindenféle érzelem tükröződött. Valahogy nem éreztem kényelmetlenül magamat, ahogy általában, ha a zöld szempár engem vizslatott.

- Használhatnám a fürdőszobádat? - kérdeztem rekedten. Felesleges volt megkérdeznem, mert a kezében egy törülköző volt. Az ölembe nyomta, és kiment a szobából. Egy darabig még ugyanúgy ültem, a földet bámulva. Nem érzékeltem az időt, de arra se emlékeztem, hogy újra bejött volna, és odatett volna mellém egy pólót.

A fürdőszobát könnyen megtaláltam, mert a "nappaliból" kiérve rögtön szembe volt. Elég kicsi volt. Egy kis tükör volt a mosdó felett. Elszörnyedtem mikor belenéztem. Ki voltam pirulva, és az ajkaim is fel voltak duzzadva a Mattől kapott csókoktól. A hajam szél borzolta volt, emiatt össze-vissza állt. Elég zavarba ejtő érzés volt levetkőzni, tudván, hogy egy fiú lakásán vagyok, és, hogy ez a fiú a szomszéd szobában volt, de próbáltam nem erre gondolni. Teljesen ellazított a zuhany. Bevizeztem a hajamat is, aztán gondoltam egyet, és hidegre állítottam a vizet. Egészen kijózanított.

A pólója a térdemig ért, és ugyanolyan volt az illata, mint Lucasé. Ez kicsit zavarba hozott, de gyorsan elhesegettem magam elől a gondolatot. A fürdőből kifelé menet pont szembe találtam magamat Lucasszal. Nem szólt egy szót sem, csak bement a fürdőszobába. Egy darabig még álltam sután, magam elé nézve, aztán, elindultam a nappali felé, de félúton megálltam. Lucas szobájának ajtaja nyitva volt, így épphogy be tudtam kukkantani. Nagyobb volt, mint a fürdőszoba, és a nagy részét egy ablak alkotta, egy ágy, egy íróasztal, és egy ruhásszekrény. Nem tudom, hogy mi üthetett belém, de bementem, és leültem az ágyára. Talán tévedtem vele kapcsolatban... felhozott a lakására egy részeg, "tettre kész lányt", aki ráadásul majdnem kétszer fel is pofozta. Talán csak én meséltem be magamnak, hogy bunkó. - gondoltam.

Aztán a fejem egy bowling golyóhoz hasonlóan zúdult a párnájára...

És elnyomott az álom Mr. Bunkó ágyában.